Sal Endre írása a Mandiner hetilapban
A tárgy tulajdonosa régiséggyűjtő édesapjától örökölte a fejpáncélt, aki fél évszázaddal ezelőtt egy kotróhajón dolgozó barátjától kapta ajándékba. A kotrómunkás nem tulajdonított nagy jelentőséget és értéket a tárgynak, azt gondolta róla, hogy modern kori színházi kellék. A családi hagyomány szerint a páncéllemezeket Komárom közelében kotorták ki a Duna medréből – írja tanulmányában Mráv Zsolt, a Magyar Nemzeti Múzeum régész muzeológusa.
A díszpáncél-garnitúra azok közé a római katonai felszerelési tárgyak és fegyverek közé tartozik, amelyek nagy számban kerültek elő a Római Birodalom határfolyóiból. A római hadsereghez köthető folyóleletek egész sora származik a Duna magyarországi szakaszáról: sisakok, csatatőrök, kardok és pajzsalkatrészek, valamint elsüllyedt hadihajókból származó, katonák felirataival ellátott rézbográcsok és más bronzedények. A paksi Duna-mederből egy, a díszpáncélok közé sorolható, bronzlemezből készült, díszítetlen lábvértet is kiemeltek, amely külföldön, a híres Axel Guttmann-gyűjteményben kötött ki.
Ilyen ép állapotú garnitúrát több mint hetven éve nem találtak a Római Birodalom területén”